Kedves Olvasóim!

Idei utolsó bejegyzésem írva akaratlanul is visszatekintek az elmúlt egy évre és látom, hogy van értelme csinálni ezt az egészet. Itt a blogon ugyan nem tudom számon tartani hányan követtek, de a nyáron létrehozott facebook oldal segítségével már pontosabb képet kaptam arról, hogy hányan érdeklődnek a munkáim iránt. Az oldalnak mostanra 93 kedvelője van (!), ami számomra nagy szó és ha elérné a 100-at egy hétig a felhők fölött járnék, de addig is minden lelkes követőmnek szeretném megköszönni a támogatást, amit nyújtanak nekem érdeklődésükkel és a pozitív visszajelzéseket is!

Remélem kellemesen telt a karácsony, az évet pedig fergeteges bulizással fogjátok búcsúztatni, de legalábbis jó hangulatban :)

Lassan rátérek a lényegre: a képekre. Nagyon sok dolgot készítettem szeptember óta, sőt, volt ami abból a bejegyzésből is kimaradt amit utoljára írtam, így két részletben szeretném behozni a lemaradást. Ez a bejegyzés leginkább az egyebekről fog szólni, de mégsem írhatom úgy a címet, hogy egyebek és karácsonyi ajándékok, így kissé fordított sorrendet követek, de a dolgok időrendileg ilyen sorrendben készültek és én ahhoz szeretném tartani magam :)

Még tavasszal kért meg egy ismerősöm, hogy a nővére születésnapjára készítsem el az a párnát. Sima kötéssel készült és egyszerű szemutánzó öltéssel hímeztem rá a feliratot, így 1-2 nap alatt sikerült befejeznem :)
Nyáron fejeztem be ezt a táskát, amit már korábban láthattatok félkészen, akkor még nem volt pántja, de itt nyaralt az unokahúgom és annyira megtetszett neki, hogy addig rágta a fülem, míg végül be nem fejeztem neki. Örülök, hogy  nem hagyott vele békén, mert azóta, ha jön, mindig a vállán van, tehát szereti hordani és ezt jó látni :) A pántot végtelenül egyszerű módon X db láncszem elkészítésével készítettem, amikre egyráhajtásos pálcák kerültek 1-1 szem kihagyással közöttük. Mutatok egy képet, amin még félkész volt és amin végleges formájában láthatjátok, bár nincs közte nagy különbség... ^^
Szintén unokahúgom unszolására fejeztem be ezt a táskát, ami egy sálból készült. Igen, egy sálból! Megvan a maga technikája, hogyan hajtogattam össze, de már  nem tudnám elsőre megcsinálni :D Láthattatok már erről is képet még sál korában, ezen gyakoroltam először a legyező minta készítését, ami azóta is az egyik kedvencem a nagyikocka mellett :) Ennek a táskának csak annyi volt a hiányossága, hogy a bélés nem volt teljesen bele varrva, hamar kész lettem vele. Unokahúgom mamájának annyira megtetszett, hogy lenyúlta tőle, és azzal szaladgál mindenhova, ha nem kell sok mindent magával vinnie, én pedig örülök, hogy jó helyre került és nem a szekrényben porosodik a kezem munkája :)
Még egy dolog van ami unokahúgomhoz fűződik, mégpedig egy mobiltartó, amit ő kezdett el kötni, de nekem kellett befejezni mert elunta, a szemek pedig kezdtek horribilis számúra növekedni :D Mivel kezdő fokozatra kapcsoltunk lassú kötéssel készült, a masnit pedig úgy csináltam hogy tekertem a kezemre egy adag pamutot, elvágtam, masniszerűre formáztam a szál mindkét végének kihúzásával és középen nem megkötve van, hanem ott a varrás, amivel a tokhoz erősítettem. Ez így egy kicsit értelmetlennek tűnhet, de ha elkezdetek kísérletezni rájöttök mit próbálok elmagyarázni ;)
Nagymamám névnapjára egy patchwork technikával (foltvarrással) készült párnát adtam ajándékba. Nagyon nehéz volt megcsinálni úgy, hogy még sohasem próbáltam, ráadásul elnéztem a mintát és a középső háromszögeknek nem is úgy kellene állniuk, ahogy azt majd a képen látjátok, de aki nem tudja milyen mintáról készítettem sosem fog rájönni erre a "kis" hibára. A lényeg pedig az, hogy mama nagyon örült neki :)
Még nyáron kaptam egy megrendelést az egyik volt osztálytársamtól, aki egy Pocak bábot, egy hímzett mobiltartót és egy hímzett pénztárcát szeretett volna elkészíttetni velem. Bábot még nem készítettem, lövésem nem volt, hogyan alakíthatnám ki a száját, így megbeszéltük hogy nem fontos kimondottan kézbábnak lennie, ki is tömhetem mint egy sima játékot. Az arcánál kicsit féltem hogy fog sikerülni, de kimondottan kreatív órámban kezdtem ráhímezni, amit kell szóval  a végén még én is meglepődtem milyen jól sikerült a számításaimhoz képest :D A mobiltartó és a pénztárca mintáját 1-1 meglévő terítő (pontosabban abrosz) mintájáról rajzoltam át, a monogram és a keresztnév pedig saját elgondolás alapján készült. Sajnos a varrógépem vastag anyagokhoz nem való, így az összeállításhoz a szomszédom segítségét kellett kérnem, de szerencsére szívesen kisegített vele, így minden elkészülhetett az osztálytársam nagy örömére :) Mutatnám egymás után Pocakot, a mobiltartót és a pénztárcát:
Az egyik barátnőm születésnapja szeptemberben volt és én akkor kezdtem el kipróbálni egy horgolt terítő mintát melírozott kék fonal dupla szálával készítve, hogy egészen pontos legyek. A végeredmény gyönyörű lett és készülve a szülinapi bulira úgy döntöttem neki adom ajándékba, hiszen tudom, hogy úgy is kék mániás, nem lőhetek bakot vele. Amikor odaadtam az volt az első kérdése, hogy mért nem csináltam mellé még legalább 7 darabot, hogy egy egész garnitúrája legyen?! Szóval így esett, hogy karácsonyra kapott tőlem még egy ugyanilyet, de többet már sajnos nem fog, mert elfogyott a hozzávalóm :D
Ősszel megtaláltam egy abrosz garnitúrát, amit hol elkezdtem hímezni, hol abbahagytam, ide-oda rakosgatódott, ilyen színnel is lett varrva meg olyannal is és még volt kettő teljesen kivarratlanul. Elhatároztam hogy befejezem és megkérem az egyik rokonomat aki tud riselni, hogy csinálja meg és ha időben kész lett volna szerettem volna odaadni anyának a névnapjára, vagy szétosztani párokban karácsonyra, de már nem vállal munkát a rokonom, mert nem látja olyan jól  mint régen, így ugyan kihímeztem, de nem nyerte el végleges formáját egy sem. A terítők tarkasága pedig a fent említett okokból ered, nehéz úgy azonos színűre hímezni valamit, hogy legalább egy darab mindig el van bújva valahova, ami mintául szolgálhatna :D A képen régebbi hiányosságom is szeretném pótolni, mert a többi terítő már rég készen van, ezeken tanultam hímezni, de még egyszer sem mutattam meg nektek és szintén hiányzik róluk a riselés. Remélem egyszer lesz rá pénzem, hogy valakivel megfizettethessem a riselésüket és elkészülhetnek teljesen :/
Nos, bejegyzésem végéhez érve, remélem kellemesen telt a karácsonyotok és szeretnék nektek Békés, Boldog Új Évet Kívánni! Jövőre is szeretném, ha követnétek a blogot és a facebook oldalt, ahol amikor időm engedi, ha nem is saját, de hasznos ötleteket osztok meg veletek és amikor még több időm van újabb és újabb bejegyzésekkel jelentkezem :)

Ez a tündér teljesíti mindenkinek egy kívánságát, ha pontban éjfélkor kértek tőle valamit az elkövetkezendő évre vonatkozóan :)
BÚÉK még egyszer kedves tündérkék!

Viki